India tea történelme

India tea történelme

Indiában az ember bárhol járhat, az északon fekvő Ladakhban vagy az India legdélebbi pontján fekvő Nagarkovilban, mindenhol megtalálja ezt az aranyszínű frissítő italt, a teát, vagy más néven Chai-t.

Indiában, amikor a teáról (Chai) beszélünk, akkor a forralt vízben áztatott tea levelek (Camellia Chinens) tejjel és cukorral kevert változatára gondolunk. Ez az egész országban a háztartásokban, a kereskedelemben, az irodákban használt alap ital. Szinte mindenhol találhatunk teaárusokat, akik biztosítják az ellátását, ennek az óriási népességnek. Akár a leg eldugottabb falucskában is találhatunk egy árust, aki készít nekünk egy csésze tökéletes teát.

A tea nem volt mindig ilyen népszerű Indiában. Tekerjük vissza az idő kerekét, hogy megtudjuk, hogyan is lett ilyen közkedvelt ital napjainkban.

Az indiai teafogyasztás korai története, szorosan összekapcsolódik Kína és Anglia történelmével. A tudósok szerint a világon három olyan terület van ahol a legkorábbi időpontban találtak feljegyzéseket a tea fogyasztásával kapcsolatban. Ezek Dél-Kína, Yunnan tartomány Kínában és Assam Indiában. A feljegyzések szerint kezdetben, kb 5000 évvel ezelőtt széles körben alkalmazták a gyógyításban, orvoslásban, mint gyógyszer. Kínában a Buddhizmus elterjedésével a jótékony, egészségügyi hatása miatt széles körben elterjedt és a napi kínai kultúra részévé vált. Ahogy a vallás elterjedt az Európába vezető selyemút mentén, úgy hódította meg a tea ezeket a területeket is. Ha megnézitek egy korai térképen, akkor látható, hogy ma is ennek az útvonalnak a mentén találhatóak a legnagyobb teafogyasztó országok. persze mindenhol a helyi sajátosságokhoz, éghajlati viszonyokhoz alakultak a fogyasztási szokások.

Silk Roads

Portugália volt az első az európai országok között, akik eljutottak a Távoli keletre és teát kezdtek fogyasztani. A hollandokat annyira lenyűgözte ez az ital, hogy állandó állomásokat hozta létre Java szigetén, Indonéziába, hogy a teával kereskedjenek. Tulajdonképpen ők voltak az elsők akik kialakították az európai teázási szokásokat. A hollandoktól tovább terjedt Franciaországba, Németországba, és Skandináviába. Ebben az időben vált divattá, hogy tejet kevertek az teába. 1658-ban adták el az első teát Londonban amit Hollandiából vásároltak. Úgy hirdették, hogy ez a csodálatos ital, amely egészségügyi, és gyógyító erejű. A brit felsőosztály megőrült az italért, minden gazdag ember ezt akarta fogyasztani. Ekkor kezdtek a tej mellé cukrot is adagolni. Ebben az időszakban kezdődött a tea és kávéházak kialakulása Angliában. 1662- ben II Károly feleségül vette Braganza Katalin, Portugál hercegnőt, aki lelkes tea fogyasztó volt. Ő hozta divatba a teázást az angol hölgyek körében. Az az idő, amit teázással töltöttek, hívták Teatime-nak.

 1727 English Family of Three at Tea by Richard Collins, England, d. 1732 

És most térjünk vissza Indiába. Assamban a tealeveleket a korai időszakban leginkább zöldségként fogyasztották. Mivel az angol és más európai kereskedőknek nem volt bejárása Kínába a kereskedelmi korlátozások miatt, ezért nem tudták a feldolgozott tealeveleket beazonosítani. Nem ismerték fel, hogy az ugyanaz mint az assami tea levelek. Szerintük ez egy teljesen más, kínai cserje volt. A tea ára Európában közben az egekbe szöktek. Az angol kereskedők, csak Kínából tudták beszerezni a teát, amelyért ezüsttel fizettek. Később mivel kezdtek kifogyni az ezüstből, ezért Kína megtagadta a tea importját. A britek az Ópiumhoz nyúltak és ezzel kezdte elárasztani a kínai piacot a teáért cserébe.

Anglia szerette volna teljes felügyelete alá vonni a tea gyártását és kereskedelmét. ezért létrehozták az India Tea Bizottságot. Először ragaszkodtak a kínai tea bokrokhoz, de azon az éghajlaton a megszerzett cserjék nem maradtak életben, mivel a kínai bokroknak nagyobb a magasság igénye. Sok-sok próbálkozás után is kudarcot vallottak. Mivel a kínaiak senkit nem engedtek be az országba, ezért a tea termesztési és feldolgozási módszereinek megismerésére a britek más módszerekhez folyamodtak. Ezt nevezték a nagy lopásnak. 1848-ban egy skót botanikus, Robert Fortune kínainak álcázva magát utazott be az országba. Ő volt az aki néhány évnyi utazás után hazatérve visszahozta Indiába a tea magokat, levélmintákat és a tea gyártási ismeretét. Magával vitte a fekete, a zöld tea gyártási eljárásénak ismeretét és 80 kínai szakembert, akik később az indiai teakertekben dolgoztak.

Robert Fortune

De a tea fajták éltéréséből adódó különbség miatt most sem jártak sikerrel. Ez Assam alacsony magassága és a párás éghajlata miatt történhetett. Végül, megvizsgálva a kínai cserje leveleit be tudták azonosítani a problémát és látták, hogy mi a különbség a kínai és az assami teacserje között. Igy meg kezdték a kínai technológia segítségével az assami tealevelek nemesítését és feldolgozását. Az angolok az indiai teát jobb minőségűnek ítélték meg, mint a kínait. Később dél Indiában Nilgirisben és a Kangra völgyben is elültették. 50 éven belül Anglia teljesen maga alá vonta a tea kereskedelem ellenőrzését. 1900-ban körülbelül 750millió kg teát szállítottak Angliába. Ezzel India világelső lett a tea gyártásban. Ez volt az indiai teagyártás korai szakasza. Ekkor még csak az Indiában élő brit állappolgárok és családjuk fogyasztotta a teát. 1880-ban elindult a darjeelingi vasútvonal, ami megnyitotta az utat az északról érkező teaszállítmányoknak. Ennek segítségével az ország minden részébe eljuthatott a tea ital. Ez már akkor is óriási piac volt. 1920 után, leginkább az indiai vasútvonalak mentén, az állomásokon lehetett teát fogyasztani. Itt jelentek meg az első tea árusok, tea üzletek.

Tea reklám 1952-ből

A tea kereskedők és árusok nagy propagandát indítottak az országban, amelyben bemutatták, hogyan kell a teát elkészíteni és fogyasztani. Nyilvános tereken tanították az embereket hogyan kell teázni. Ekkor már az indiai társadalom minden rétege számára elérhetővé vált a tea. Azt reklámozták, hogy a reggel hiányos egy csésze chai ital nélkül. Hogy a tea energikusabb és kelendőbb legyen, még több tejet és cukrot adtak hozzá. Később más összetevők is megjenetek az indiai teázási szokásban, így a gyömbér, a kardamon és más csípős fűszerek. Az 50-es években fogadták el a teát kávézókban és a szállodákban. India legnagyobb iparága és devizája lett ebben az időben.

Régen a tea háborúkkal, intrikákkal, lázadásokkal tarkított útja, mára megváltozott. Ma az összetartozás, a nemzet eggyé válásának a jelképe lett Indiában.

Vélemény, hozzászólás?