Betekintés a Japán teatörténelembe
A Fuji hegy és a Fukuokai teaültetvények Japánban

Betekintés a Japán teatörténelembe

Az eddigi posztjainkban, bemutattuk a tea növény őshazájának számító Kína és India teakultúrájának történetét és betekintettünk az Orosz teázási szokások kialakulásába. Mostani írásunkat a Japán teaművészet történelmi hátterének szenteljük.

A teával Japán, valószínűsíthetőleg az első nagy virágkorában ismerkedett meg, amely a Nara-korra tehető (710-794). Ebben az időszakban a társadalom jellemzően a mezőgazdaságra épült és falvak köré szerveződött. A városokat a kínai települések mintájára építették. A Japán vezetők a Kínai társasdalom szokásait vették át. Például a kínai írásjeleket használták és a buddhizmus lett a vezető vallás. Ha emlékeztek, előző cikkeinkben írtuk, hogy a kínai buddhista szerzetesek termesztették és előszertetettel fogyasztották teát és több területre is a vallás terjedésével került el. Nem volt ez másként Japánban sem. Az első tea magokat valószínűsíthetően, buddhista szerzetesek, Kukai és Saichö vitték be Japánba egy 804-ben szervezett, kínai misszió során.  Ők tanulmányozták a kínai buddhizmust és hazatérve megalapították a buddhizmus Shingon iskoláját. Az első tea amely így bekerült az birodalomba, tégla formájú lehetett. 

Kukai és Saichö

A tea, hamar a királyi osztályok italává vált és Saga császár ösztönzésére, Kínából importáltak magokat, majd megkezdték a termesztést. A Heina korszakban a buddhista szerzetesek termesztették és fogyasztották vallási gyakorlatuk részeként a teát, illetve a császári család és a nemesség. Ezeken a körökön kívül nem volt népszerű ital. Saga császár nagy tea rajongó volt, szerette a kínai költészetet, amelynek nagy része dicsérte a tea egészségre és a lélekre gyakorolt hatásáról. A császár halálát követő 3. évszázadban, csökkent a tea iránti érdeklődés, bár akkor is voltak feljegyzések amelyek beszámoltak a tea egészségre gyakorolt jótékony tulajdonságairól. Az egyik ilyen monográfia leírja a tea gőzölésének, pörkölésének és préselésének eljárását, ezen kívül, említi a tealevelek porrá őrölését és forró vízben történő habosra keverését.

Japán igazi tea kultúrája a 12. században kezdődött, amikor egy Eisai nevű Buddhista szerzetes egy kínai zarándoklatból visszaérkezve, teamagokat hozott magával. Ezeket a magokat Hirado szigetén a Kyushu hegységben lévő egyik kolostor körül ültették el. Néhány magot adott Myöe szerzetesnek, aki Taghanoo-ban és Uji-ban ültetett el. Elsősorban gyógyszerként használták és ugyanazokkal az előállítási folyamatokkal készítették, mint Kínában. Eisai nagy szerepet játszott a tea népszerűsítésében a szamuráj osztályban az államférfiak és az értelmiségiek körében. Ebben az időben vált népszerűvé az Eisai és mások által népszerűsített Zen-buddhizmus is, különösen a harcosok között. Hamarosan alapanyag lett a zöld tea a Japán kulturált emberek körében.   

Teázó Szamurájok

A 14. századra a tégla formájú tea kiment a divatból és helyét átvette a kézzel pirított laza levelű zöld tea. A kezdetekben még ezt is porrá őrölték és forró vízzel habosították.

A 15 században építették meg az első tea termet. Ezek egyszerű, tatamival borított szobák voltak, amelyeket a Zen szerzetesek dolgozószobájából alakítottak ki. Itt kell megemlítenünk Sen no Rikyü nevét, (1522-1591) aki talán a Japán tea szokásokra a legnagyobb befolyással volt. Ő fektette le a teaszertartások több kulcsfontosságú aspektusát és a Japán teaszertartás fejlesztésében és népszerűsítésében volt óriási szerepe. Filozófiái közzé tartozott az egyszerű, rusztikus stílus, amely a használt eszközökben is megnyilvánult. A teaszertartásokhoz Japán kézműves termékeket részesítette előnyben az akkor drága kínai eszközökkel szemben.  A kor kézműveseivel együttműködve, új anyagokat, új formákat hoztak létre, amelyek mind-mind hozzájárultak a teaszertartások művészetté fejlesztésében.

Sen no Rikyü

A 16. században kezdődött meg a teák árnyékolása a napfénytől előtetőkkel és erre az időszakra tehető, hogy a tea fogyasztása megváltozott és előnyben részesítették a laza levelek felöntését forró vízzel a tea őrlemény habosítása helyett.

Mivel Japán az 1700-as években híres elszigeteltségi politikát folytatott és nem engedett be az országba semmilyen újdonságot a külvilágból, beleértve a kínai teagyártókat is, ezért Japán arra kényszerült, hogy külön utakat találjon a tea elkészítésére. Ez vezetett a laza levelek vízbe áztatásának módszeréhez is „főtt tea” (Sencha). 1737-ben egy Nagatani Söen nevű udji székhelyű teatermesztő létrehozta a zöld tea egy hagyományostól eltérő gőzölési technikáját, amely a mai napig is használatban van. A tea leveleket először megpárolják, majd keskeny tűkbe csavarják és kemencében kiszárítják. A művelet smaragdzöld színt és néha édeskés ízt kölcsönöz a leveleknek. A sencha áztatási módszer lett a legnépszerűbb és később Japán leghíresebb teája is ezen a néven vált ismerté.

Sencha

A tea Japánban a 18. századra vált a nagyközönség számára is elérhetővé. A mai, rendkívül modern gépesítésnek és automatizálásnak köszönhetően, annak ellenére, hogy Japán igen korlátozott a szántóterülettel rendelkezik, képesek igen nagy mennyiséget előállítani. A mai napig is a japán emberek az összes teafélét fogyasztják. Az éttermekben inkább a Bancha és a Kukicha, kisebb, bensőségesebb csoportokban a Sencha, Gyokuro és a teaszertartásokon a Matcha található meg.  Japánnak megvannak a saját teái, amelyek elképesztő népszerűségnek örvendenek, ennek ellenére globálisan is importálnak különböző teafajtákat a világ minden tájáról.

Néhány Japán tearégió:

Kiotó:

A Hunshu-sziget közepén található. Enyhe éghajlatú terület és az első olyan hely ahova Eisai először ültetett tea magokat. Híres, kiváló minőségű Matcha és Gyokuro teáiról.

Shizuoka:

Shizuoka talán a legnagyobb teatermelő terület, ez adja a tea termelés mintegy felét. A régió óceánhoz közeli éghajlata zordabb időjárást eredményez. Mindenféle teát termelnek, de talán a sencha az ami a legkiválóbb itt.

Kyushu:

Kyushu szigetén négy híres tearégió van Kagoshima, Saga, Miyazaki és Fukuoka. A szubtrópusi éghajlat lehetővé teszi, hogy itt a teák széles választéka megtalálható legyen. Nekem személy szerint a Fukuokai teák a kedvenceim.

Nara és Mie:

Ez egy kevésbé híres tea termelő terület a 200-500 méter magas Yamató fensíkon folyik leginkább a termelés. Itt leginkább Senchát, Banchát és Kabusechát készítenek.

Aichi:

Az Aichi prefektúra Honshu déli partvidékén található. Bár nem annyira ismert régió, mégis igen fontos terület a Matcha előállításának szempontjából.

Vélemény, hozzászólás?